Az orbán rezsim – és benne maga orbán – rendkívül fájó tüske a világhatalmi álmokat dédelgető Európai Unió vezetőinek körme alatt. Olyan idegen test abban ez a rezsim, ami állandóan lüktet és fáj, zavaró, de az eltávolítása bonyolultabb a lehetetlennél az Unió szervezeti felépítése miatt. Ráadásul roppantul riasztó is a jelenség, mert ragállyá nőheti ki magát, s ha az kontinentális méretekben terjedne el, az kiszámíthatatlan következményekkel járna Európa közös jövőjére nézve.
Több szempontból is kínos az orbán rezsim. Mindenek előtt az Unió tagállamainak közös, külpolitikai és gazdasági fellépéseit blokkolja, pedig az Uniónak ha állni akarja a sarat Kínával és Oroszországgal szemben, e két fontos területen teljes egységet kell mutatnia.
Másrészről morálisan rombolja az Európai Unió külső megítélését. Hiszen az egész világ tudja már, hogy orbán újfasiszta hatalma kétes alapokon nyugszik, ráadásul a kormánya – és ő maga is – személyesen is részt vett az Unió és a saját lakossága sérelmére elkövetett sikkasztásokban, s más korrupt ügyletekben, amiket hiába tártak (és tárnak) fel sorban a nemzetközi szervezetek – utóbb az FBI is – ezek a gaztettek rendre büntetlenül maradtak, s orbán továbbra is kormányfőként, „a magyarok vezére”-ként tetszeleghet. Így egy az Unió, és egy külső partnere közt zajló kiélesedett diplomáciai vitában elegendő orbán nevét megemlítenie az ellenérdekelt partnernek, s az Unió máris csak pojácának tűnik az ő érvelésével. Hiszen tagjai közt sunyi módon elkövetett köztörvényes bűncselekményekkel gyanúsított személyeket nevez tiszteltre méltó „magas tárgyaló feleknek”.
Ennek ellenére orbán eltávolításáról még csak nem is gondolkodik az Unió. Pusztán csak azért, mert orbán megfenyegette az EU vezetőit, hogy ha őt megbuktatják, akkor Magyarország anarchiába fog süllyedni, mivel az ellenzéki liberálisok képtelenek volnának kezelni a bukása után következő káoszt. A káosz pedig eszkalációt, kommunista hatalomátvételt vonna maga után. Ebből pedig nyilván a kelet-ukrajnai polgárháborús helyzet állna elő az Unió majdnem közepén, – mert hogy a hívei, valamint a külföldi érdekeltek, akiknek jelentős vagyona van befektetve a fasiszta rezsimbe – ezt nyilván nem vennék jó néven, és erőszakkal is vissza akarnák állítani orbán rendszerét.
Márpedig az Unió rendszerurai úgy félnek a „kommunista hatalomátvételtől” mint ablakos tót a hanyatt eséstől, így inkább békén hagyják orbánt. Annak ellenére is, hogy most már szemmel is jól láthatóan olyan óriási humanitárius katasztrófába vezeti az országát – Európa Közepén! – amit eddig csak az afrikai kontinensen láthattunk. Vélhetően azt gondolják, hogy ezzel majd akkor kell foglalkozniuk, amikor a baj majd valóban bekövetkezik: már csak azért is, mert a halálos áldozatok eltemetése sokkal olcsóbb, mint a túlélők támogatása.
Az „orbán elleni” szankciók, – mint például a fidesznek az EPP frakció beli tagsága felfüggesztése, a pénzügyi támogatások megvonásának lebegtetése – így inkább a külső partnereknek szól, mint sem a tagállamok azon vezetőinek, akik az orbáni fasiszta rezsim lemásolásán gondolkoznának. Mert akadnak még ilyenek!
Ezt az Uniós álláspontot tükrözi Ursula von der Leyen az Európai Bizottság újdonsült elnöke, és az orbán közt lezajlott minapi találkozó is. Von der Leyen a találkozó után – mintegy saját magát is tisztázandó – Twitter üzenetet tett közzé az orbánnal folytatott beszélgetésről azzal, hogy szerinte ” a jogállamiság elve kulcsjelentőségű dolog, és mindenkire vonatkoznia kell.” Tehát elvben jogállamot kell fenntartani, de a „kötelező„-séget von der Leyen ebben a megfogalmazásban is ódzkodott leszögezni. Már csak azért is, mert ha a „kommunista hatalomátvétel” egy tagállamban másképp nem elkerülhető, akkor a fasizmus is teljesen szalonképes manifesztuma a közhatalomnak. „Kommunistaként” különben azt kell itt érteni, hogy bármely erő, ami eltörölné az országban létező „európai adóparadicsom”-ot, megadóztatná a multinacionális vállalatokat, és a transznacionális tőke itt zajló pénzügyleteit. (Köszönjük, értjük.) Bár lehet hogy végül éppen ez az elnéző politika vezet majd eszkalációhoz, mert az élet él, és élni is akar! A magyar is.
