Megrögzött demokrata vagyok, hiszek a vitában, és a vélemény szabadságában. Annak a véleménynek a szent szabadságában, ami nem a vitapartnert degradálja le (ideértve a zsidózást, komcsizást, tardozást, talibozást) – olykor nyomdafestéket nem tűrően – hanem abban, ami a jelenlegi tudásunk alapján megfogalmazott érvekkel alátámasztottan hangzik el, vagy íródik le.
Épp ezért is tartom tragikusnak a sajtószabadság helyzetét az egykori Magyarországon, mivel meggyőződésem, hogy a mai sajtómunkások között is van a publikációs szakterületén jól képzett ítész is, aki pontosan tudja hogy miről mit ír. Márpedig ezek a szerzők néptanító jelleggel dolgoznak, és sokszor a politikai osztály is az ő munkáikból értesül a valóvilág dolgairól.
Vagyis az adott tárgyban a fontos információkat, szakértő véleményeket hangoztatókat is megfojtja a médiák leigázásával a hatalom, nem csak a pőre szapulóit, akik sajnos tény, hogy olykor rémes butaságokat, vagy hazugságokat ültetnek a szerzeményükkel az olvasóik gondolataiba..
A sajtószabadság egy különleges területének tartom a elektronikus – internetes – média közösségi felületeit, amin elvileg bárki kifejtheti a tárgyban alkotott véleményét. Ez kiváló lehetőség volna a közös tanulásnak, gondolkodásnak, azonban a kormányzat ellentáborához tartozó médiák többsége – tisztelet a ritka kivételnek! – a kezdetektől, a születésüktől fogva korlátozzák ezt a szabadságot: a publikált véleményükkel egyet nem értő véleményeket egyszerűen törlik. Vagyis csak az általuk megfogalmazott vélemény szabad az „ellen”médiában! Talán épp ezt az undorítóságot sajátította el a kormányzat, és erre a mintára tarolta le a médiát, hogy a saját véleményének ignorálhatatlan és cáfolhatatlan szabadságot biztosítson.
A még talpon lévő liberális média gyöngyszeme a 24.hu, a 444, a Portfolio, és a Magyar Narancs nevű oldal, ahol a véleményszabadságot pont úgy értelmezik, ahogy fentebb kifogásolom: csak a sajátjukat szeretik olvasni az olvasói hozzászólások között is. Aki más véleményen van azt törlik, sőt a későbbi belépési és hozzászólási lehetőséget is megtagadják tőle.
Ennek ékes példája a minapi eset, amikor Janisch Attila dolgozata (ITT) jelent meg a Magyar Narancs oldalán, a „Ne legyenek kétségeink, hamarosan a tettek következnek”- címmel. Azonban a sok, ex katedra („visszautakat” és „fékeket” vizionáló) állítást tartalmazó fogalmazás oly mértékben eltért a politológiai (fizikai) valóságtól, hogy nem állhattam meg hogy billentyűt ne ragadjak, és hozzá ne szóljak. Így:
„Igen jó ez az írás, de arra utal, hogy a szerző nem ért semmit, érzelmi alapon magyarázna egy jelenidejű folyamatot, ami sokkal de sokkal régebben kezdődött. A kezdet pedig – ha érteni akarjuk mi zajlik itt – elválaszthatatlan eleme a mának, és az egyetlen kulcs a folyamat megértéséhez.
A mi Orbánunk 1990-ben SZDSZ-es és MDF-es honatyákkal körbevéve és velük tapsikolva örvendezett a washingtoni liberális internacionalén az Új Világrend (NWO) névre hallgató globális programnak.
Ez a Fukoyamai szellemben – „a történelemnek vége, a liberálisokon kívül más már nem játszik” – fogant program a gazdasági globalizáción és a tőke szabad áramlási jogán felül, idősebb Bush elnök úr által szavakba öntve kimondta, hogy államra nincs szükség, csak annyiban amennyiben az a termelés és kereskedelem fenntartásához és a rendfenntartáshoz feltétlenül szükséges. Állami oktatás, egészségügy, vagy nyugdíjrendszer, és egészségbiztosítási rendszer egyszerűen nem kívánatos, mert a fenntartása terheli a mindenkori profitot.Minden ilyen szolgáltatást privatizálni kell – mert pl „az állam nem jó gazda” vagy mert „kommunista demagógia” – és a hasonló rendszerüket az EU tagállamok is le fogják építeni az ezredfordulóig. (Nem építették le. Sőt!)
A globális gazdaság kialakításához pedig preferálni kell a nagy termelő kereskedelmi centrumok létesítését, amik földrajzilag nem zavarják majd egymás működését, viszont erejükkel meghatározzák a regionális gazdaság viszonyait, ami garantálja a befektetett tőke kitermelését, illetve a profitot, és annak állandó növekedését, ami a világot jobbá és élhetőbbé teszi majd.
Ahogy az is kimondatott, hogy a munkásosztály majd ha a középosztályba lép – egymillió USD személyi vagyonra tesz szert – akkor majd követelhet polgári és politikai jogokat. Vagyis amíg proli addig nincs semmi joga – illetve amit adnak neki az csak az illúziókeltés és a rendfenntartás egyik eszköze, gyakorlati jelentősége nincs. Emberi Jogok Nyilatkozata? Polgári és Politikai Jogok Nyilatkozata? Ugyan! Ezek jól láthatóan meghaladott, nyíltan zárójelbe tett dolgok voltak 1990-ben ezen az internacionálén!
A mi Orbánunk, és a különben csak megfigyelőként jelenlévő többi magyar „államférfi” ezt a vadul szélsőséges (attól hogy liberális, még az!) kifejezetten a nagytőke – és csak a nagytőke – érdekeit szolgáló programot nem csak elfogadta, hanem végre is hajtotta a 90-es években. (Az EU több kevesebb sikerrel ellenállt az antiszociális, és embertelen intézkedések iránti neoliberális követeléseknek, s inkább maradtak a modern kapitalizmusnál, a Polányi féle szociális állam,- és társadalommodellnél )
Amit ma látunk ma a hazánkban, az az Új Világrend egyik impériuma maga – Orbánék állandóan világgá szokták kiabálni hogy „készen állnak az Új Világrendre” – pont olyan, amilyennek 28 éve azt elhatározták. (Ami pedig nem olyan, ami az egykori államra emlékeztetne, azt hamarosan eltörlik majd végleg.)
Innen már nincs „visszaút”, nincs „fék” amit be lehetne húzni, mert ez a modell nem olyan szerkezet amit olyannal szereltek volna fel.
Azt a tévedést pedig, hogy Orbán kommunista – ez a liberálisok kedvenc szitokszava 1988 óta – pont úgy nem kellene hangoztatni, mint azt, hogy nacionalista volna, mert se a kommunista, se a nacionalista nem fagyasztja meg, és nem veszejti éhen a saját honfitársait! Erre a mindenkori hebehurgya királyokon kívül csak egy ilyen meggyőződéses, az úr -szolga viszonyban, és a Liberális Új Világrendben feltétel nélkül hívő, elitista szélsőliberális elmebeteg képes„.
A hozzászólásomat a Magyar Narancs adminisztrátora egyszerűen törölte annak ellenére is, hogy csak a tárgyi valóságot tartalmazza. Vagyis bizonyítást nyert, hogy a liberálisok szerint „más már nem játszik” – még mindig nem!
Annak ellenére sem, hogy tudvalevően világszerte elbuktak a globális hatalmi projectjükkel, és Fukuyama is kénytelen volt az 1989-es álláspontját súlyos mértékben revideálni: szerinte is csak a szociális gondolat mentheti meg a társadalmakat a tőke túlkapásaitól. De a magyar liberálisok ezt nem tudják – s ugyan honnan is tudhatnák, ha a médiájuk se tudja??
Sőt üldözi az igazságot mint anno, Horthy alatt!? S aki ebben bármi módon akadályozná őket, az az ő sajtó szabadságukat sérti?
Normálisak??
