Még 2004-ben történt, hogy magyar kormány delegáció utazott Kínába, üzleti lehetőségek után kutatva. A delegációban több magyar üzletember is részt vett, akik közül az egyik a hazaérkezése után azt mondta: „Megláttam a pekingi repülőtéren a fél focipályányi digitális kijelzőt, amit a kínaiak csináltak, nem a Japánok vagy az Amerikaiak, és rögtön tudtam, hogy ott mi nem fogunk semmilyen technológiát eladni, mert nem csak csóringerek, de hozzájuk képest nagyon elmaradottak is vagyunk.”
Azóta majdnem 20 év telt el, és Kína tovább fejlődött. A legfejlettebb technológiák piacán vezető helyet szerzett meg, és Oroszországgal szövetkezve létrehozta a BRICS-et amivel gazdasági értelemben megelőzték a Nyugat legfejlettebb és leggazdagabb államait tömörítő G7 csoportot. Kína ezzel a világkereskedelem óriásává lépett elő, mivel a rendelkezésére álló munkaerőforrással elképesztő teljesítményekre képes. A hatalmas kinai termelési potenciálból létrejött termékek tömegét azonban értékesíteni kell, ezért hozták létre a „Selyemút” projektet, ami Kína és Nyugat-Európa közt biztosítana szárazföldi kapcsolatot a kereskedelmi szállításokhoz a hosszú, drága, és veszélyes tengeri szállítások helyett, vagy mellett.
Mindemellett Kína a XVII. századi külpolitikájához nyúlt vissza, amivel akkoriban fegyverek bevetése nélkül meghódította Ázsiát, Indiát, és Kelet Afrika egy részét, és Észak Afrika egyes térségeiben is roppant szívesen látták a diplomatáit és kereskedőit. Ma ugyan ez történik, legfőképp Afrikában, ahol a roppant szegény, a Nyugat által kirabolt országok infrastrukturális fejlesztésében vesznek részt a kínaiak – a helyiek megelégedésére. Ez nyilván valamilyen mértékű befolyást jelent az adott ország gazdasági és politikai folyamataira, ami a Nyugat elementáris dühét váltja ki.
Különösen az okozza ezt a hisztérikus reakciót, hogy a kínai befolyás növekedése stabilizálja az afrikai kontinens Nyugat ellenességének folyamatait (pl. Csád egyszerűen államosította az USA egyik olaj cégét pár hónapja, Niger a franciákat tessékeli ki az országból, stb.) S a folyamat végén felsejlett az EU és az USA liberális urai szeme előtt egy kínai diplomata, aki rendesen ledegradálja őket a munkásaik kirablása miatt, meg az emberi jogok helyzete miatt – ahogy ők tették ezt pár évtizede a fejlődő világ független országaiban. Lépniük kellett..
Talán Joe Biden és Ursula v. d. Leyen fejéből pattanhatott ki az a nagyszerű ötlet, hogy a kínai Selyem út mintájára egy saját szállítási utat készítsen a Nyugat. A bazi nagy ötletet tett követte, és létrehoztak egy bizottságot az út megépítésére, ami az IMEC nevét viseli (utalva az India- Közel Kelet- Európa – útvonlara, amin áthalad majd) s ha véletlenül az elődeivel szemben ez az út majd elkészülne, akkor ezt a nevet is fogja viselni.
Természetes, hogy ez az új interkontinentális út a kínai áruk áramlásának blokkolását volna hivatott ellátni. Csak hogy a sztráda egész Indiáig bezárólag olyan országokon át haladna, amik a kínai gazdaság függvényei. Vagyis kinai nyersanyagokból és energiából, és félkész termékekből készitenek árut, amit majd az EU-ba szállítanának, és az EU viszont szállítaná ezen az úton a maga szintén nagymértékben kínai függvényű ipari termékeit. S bár a kínai termékek embargózhatósága, és Kína által bevezetett gazdasági blokád kikerülése volna az IMEC út célja, az világos – no persze nem Joenak és Ursulának – hogy ez eléggé abszurd gondolat. Lévén hogy kínai nyersanyagok és termékek nélkül az Európai Unió gazdasága sem képes működni már.
Ezen felül Kína a termékek export korlátozásával gyakorlatilag azt embargóz meg akit csak akar – ha van IMEC út ha nincs. (Lásd mikor Kína export korlátozást jelentett be az EU viszonylatában a chip gyártás, a távközlés, és az elektromos járműipar számára nélkülözhetetlen „Gallium”-ra és „Germanium”-ra. Előbbi 71, utóbbi 45 %-át Kínából importálja az EU.)
Vagyis az IMEC útnak egyetlen értelmezhető funkciója lesz: tehermentesíti a Selyemutat, és azon még több áru érkezhet az Unióba.
Kína köszöni szépen, nem számított a dühös imperialista Nyugattól ilyen előzékenységre – sőt horribile dictu: az utat meghosszabbítja majd Indián belül Pekingig és Sanghajig. Vagyis az IMEC lesz a „Selyemút 2.0” – Pekingnek „olcóért”.
