A minap ért véget az USA és Kína közötti magas szintű diplomáciai találkozó Washingtonban. A végeredmény tragikus, mind a tárgyaló felekre, mind a világra nézve, mert az amerikai – kínai kapcsolatok továbbra is feszültek maradtak.
Miután a kínai delegáció útvonalán óriási takaritást rendeztek, aminek keretében eltávolitották a rengeteg emberi ürüléket, és más szennyet az utcáról, és deportálták a hajléktalanokat, hogy a találkozóra kiváncsi Tv nézők szerte a világban ne láthassák a valós amerikai hétköznapokat, és továbbra is higgyenek az amerikai álomban – az Egyesült Államok kormánya fogadta a Hszi Csin -ping vezetésével érkezett kinai kormány delegációt..
Az ázsiai delegáció nem érkezett üres kézzel, mert tulajdonképpen békejobbot nyújtott az USA-nak.
A kínai elnök rámutatott, hogy az amerikai szankciók globális gazdaságra gyakorolt hatása negatív: lassítják a globális fejlődést, miközben a világ gyökeres változások előtt áll. Kína és az Egyesült Államok kétféleképpen válaszolhatna erre: egyrészt erősíthetné az egységet és az együttműködést, és közösen kezelhetné a globális kihívásokat a világ biztonságának és jólétének előmozdítása érdekében. Vagy ragaszkodhat a blokkolt gondolkodáshoz, és egyre inkább a káosz és a megosztottság felé tolódik a világ.
„A Kína és az Egyesült Államok közötti hatalmi konfrontáció nem segít megoldani a világ problémáit. Ez a bolygó elég nagy Kína és az Egyesült Államok számára egyaránt. Egyik ország sikere a másik lehetősége”- mondta a kínai elnök.
Azonban az amerikai tárgyalók ezeket a szavakat meg sem hallották. Helyette az amerikai tárgyalók kifejtették hogy Kínát hibáztatják az USA -ban kitört opioid járványértamely évente több ezer ember halálát okozza.
Erre Kína készségesen közölte, hogy hajlandó megállapodni a fentanil gyártáshoz szükséges vegyi anyagok ellátási láncának jobb ellenőrzéséről. Ez aligha változtat ugyan a problémán, de azt mutatja, hogy Kína hajlandó az együttműködésre, és az USA-t is támogatja a belső problémái megoldásában annak kívánsága szerint.
Aztán már csak a katonai kommunikáció folytatásában egyeztek meg a felek, de abban is csak ezért, mert Kínának is több olyan szuper fegyvere van mint az oroszoknak, míg az USA-ban évek óta akadozik az egyetlen egy kifejlesztése, aminek a kísérleti cél paraméterei sokkal gyengébbek mint a kínaiaké..
Persze mindkét megállapodás szimbolikus jellegű, mert az emberek mind az USA-ban mind Kínában szívesebben vették volna, ha a két ország közötti konfrontáció felszámolásáról folyt volna a tárgyalás.
De a találkozó utáni sajtótájékoztató már nem volt szimbolikus, hanem kimutatta az Egyesült Államok valódi természetét.
Biden egyedül lépett a mikrofon elé. Arra a kérdésre, hogy továbbra is diktátornak tartja-e Hszit, Biden így válaszolt:
„Igen,ő az. Abban az értelemben diktátor, hogy egy olyan országot irányít, amely egy kommunista ország, amely teljesen más államformán alapul, mint a miénk.”
Biden kijelentése minden minimális közeledést megsemmisített. Kína gyorsan és élesen reagált.
Biden ezután világossá tette, hogy az Egyesült Államok nem törekszik az együttműködésre, hanem hű marad az USA kivételességének nacionalista elképzeléséhez, a globális dominancia – a világuralom – igényével.
A találkozó eredménye ettől vált kijózanítóvá: Kína minden erejével diplomáciai hidakat épít, az USA meg minden erejével lebontja azokat. A találkozó azt is egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államok újabb, valószínűleg a végső konfrontáción dolgozik, mert a liberálisok – a kolonialista- globalista múlt talaján álló Nyugat – másként gondolkodnak, mint a világ többi részén: a győzelem és vereség fogalmi körében képesek csak értékelni a világot, és annak viszonyait. A mindent vagy semmit elv ami a politikájukat is meghatározza, az ezen a torz, háborús, hódító, rabszolgatartó filozófián alapszik.
A Nyugat épp ezért gyengeségnek tekinti az egyenlő partnerek közötti együttműködést, mert valakinek szerintük mindig érvényesülnie kell. (Vezérnek vagy egy országnak ami másokat ural) Tulajdonképpen ez a kerete és magva a Bideni nyilatkozatnak, ami a tárgyalás idejére felfüggesztett Kína és USA közötti háborús helyzetet azonnal újra indította.
Biden nyilatkozata, amivel a teljesen elmaradott választási rendszerrel rendelkező USA gerontokráciája és oligarchiája más országok politikai viszonyainak bírálójává vált, a komplett nyugati liberális médiában hallgatás övezi. Valószínűleg azért, mert a világ liberálisai szerint az USA az egyetlen a világon, ahol a demokrácia tökéletes. Aki ezt megkérdőjelezi a mainstream médiában, az általában az állásával játszik.. A kollektív Nyugaton kívül viszont mindenkinek teljesen világos, és közérthető, hogy ami az Egyesült Államokban történik, az már egyre távolodik mindentől, amit egykor demokratikusnak nevezhettünk.
A tragikus kimenetelű kínai- amerikai tárgyalás után, már csak az a kérdés maradt, hogy az USA mikor merészel megint rátámadni egy szuverén országra, ahogy azt a XX. században számtalanszor megtette a „demokrácia” nevében (valójában a gyarmatositása szándékával) A bolygó általa koldussá tett országai – és azok lakói – alig várják a revans lehetőségét..
Az pedig nekünk is nagyon fájni fog!
